2013. február 13., szerda

párizsban a fék össze van kötve a dudával

Nincsenek megjegyzések:
 
feltétlenül szükséges egy külön fejezetet áldoznom drága párizsunk közlekedési viszonyaira, mert ez valami kabaréval kevert közbotrány-nem-hiszem-el-hogy-mi-történik-és-hogy-ezt-komolyan-gondolják-mizéria. egyes kalandvágyó elmebetegek számára tartogat némi kihívást és izgalmat a lüktető és nagyon is vérbő forgalmi tevékenység és harci készültség, amit a franciák az ő mennyiségüket is túlhaladó bevándorlókkal folytatnak. a parkolás persze egy külön afrikai állapotokat felidéző izgalmas túra, ahol megjárhatjuk a nyugati civilizációk árait és felszereltségét is, de ugyanúgy betekintést kaphatunk némileg balkáni jellegű állapotokra. sajnos fényképeket nem tudtam erről készíteni.

namost felfedeztem, hogy nem csak én jutottam arra a következtetésre, hogy ez valami elmebaj. elmés videókat találhatunk a jutubon, ahol is például circle of death néven illetik az arc de triumph körül futó 6-végtelenig sávos körforgalmat. betekintés egy rövidke felvételbe a helyzet és a további történetek átérzéséhez:


nos miután megismerkedhettünk a helyzet drámaiságával, térjünk rá a személyes élményekre. este fél 11-11 körül érkeztünk meg párizsba, ekkor még nem volt semmi extra helyzet, csak véletlenül rossz helyen hajtottunk le és eltévelyegtünk a saint denis negyedbe, ahol is 6 fekete dolgozólány állt sorban és nem is értettük, hogy az autók miért lassítanak, hát céllal jöttek az biztos, én meg rögtön elkezdtem sipákolni, hogy hogyan lehet bezárni az ajtókat az autón. ebben a negyedben a rendőrök is csak civil álautóban merészkednek be és ha lebuknak, akkor betörik a szélvédőjüket. csakis 20-30asával rohamkocsikkal merik betenni a lábukat. true story. meg valami nagy botrány is volt nemrég, hogy valami gáz volt és a valami helyi lidl tulaja kihívta a rendőröket és kezet fogott velük. namost ezután nemsokára a helyi huligánok és maffiaarcok szétszedték és felgyújtották kb a boltot... szóval érdekes hely ez a párizs a kis tiptop franciák kultúrális önérzete hogyan keveredik afrika forrongó vérszomjával.

egyébként úgy működnek a dolgok, hogy a sávfelfestések valami megközelítőleges iránykövetést adnak és azon belül, hogy hány sáv, meg ki mikor mehet merre, az csakis valamiféle ökölszabály alapján dől el, amiben a kinek-a-dudája-hangosabb és ki-félti-kevésbé-odafúrni-a- kocsija-orrát-amerre-menni-akar-nem-törődve-a-többiekkel egy kellemes keveréke adja meg a többi szabályszerűség alakulását. a duda össze van kötve a fékkel, ha piros a lámpa akkor is dudálnak mögötted, én még nem jöttem rá miért, arra tudok tippelni, hogy nem álltál rá eléggé a zebrára, mert bár már ezt megszoktam, de először gyalogosként is rémisztő volt, hogy bár láttam h már nekem zöld a lámpa, de mégse mertem kisujjamat se a zebrára tenni, mert még úgy jöttek az autók, hogy nem lehetett eldönteni, hogy meg fognak e állni vagy nem. a körfogalmakban ez még rosszabb, a különböző sugárutak felől valami rendszertelen szabály szerint engedik be néha az autókat, hogy aztán valahogy csatlakozzanak az őrült 6+ sávos cikázásba, ahol lehet, hogy a legbelső sávból egyszercsak áttör valaki. én biztos, hogyha egyszer bemennék egy ilyenbe, soha többé az életben nem jövök ki. tehát biztos-hétszentség h én soha nem fogok autót vezetni abban a városban. vagy csakis valami bakancslista utolsójaként, amikor már diagnosztizálták, hogy amúgyis csak két hetem van vissza. szóval tényleg elképesztő.

ráadásul ez az egész a rendezett lelkű hollandok után, akik az öt sávos autópályán békésen vonulnak, legbelül 105-el, aztán 100-al, 95-el és szépen nyugodtan becsatlakoznak a sávba, ahol jól érzik magukat és vonulnak. G közölte, hogy ő nem is tudja, hogy hol van a duda az autóján.

parkolás. utcán. 2 óránként dobd be újra. persze az is izgi, hogy kb 5 centit hagytak egymás között az autók, akkor is bepasszírozza, ha az előtte mögötte lévőt is arrébb kell lökni, ezért is nem hagyják nagyon behúzva a kéziféket. parkolóház. szépen kinéztük a neten, hogy jó olcsó és a közelben van parkoló garázs. megyünk, nézzük, keressük, valami egyértelmű dologra számítunk. egyedül egy kocsibeállókaput találunk egy ház aljában 5-10 méterre egy benzinkúttól, ami felett egy P betű, de se kártyakiadó automata semmi az égvilágon. najó kérdezzük meg a benzinkúton, hogy ez e az. csávó, mondja ja perszee, milyen kocsi, mekkora, milyen márka, tanácskozik egyet a telefonján, bemondja, hogy milyen autó stb. oké itt most fizetek neki és leenged. namivanácsi. jó visszamegyek a kocsihoz megtanácskozni a többiekkel. majd ráparázunk, hogy valami maffiahálózat kezei közé kerültünk és leadjuk az autót és soha többé nem látjuk. esetleg a májunkat sem. láttátok a taken-t? hát kicsit sem valószerűtlen eseményeken alapul ám csak szólok. na jó szal akkor parkolóház keresés, a gps és net szerint létező parkolóházak a valóságban 80%-ban nem léteznek, ami rendes az háromszor annyiba kerül, úgyhogy egy óra a környéken való szuttyogás után úgy döntöttünk, hogy beadjuk a vesénket a buliba. nem volt semmi gáz, csak a szokásos szervezetlenség és változó körülmények. meg lepukkant, vezetékek a falon ,-3 szintes ijesztő parkolóház, nem működő lifttel, meg minden, ami elvárható párizsban. szűk és meredek kihajtó, amin visszacsúszik az autó stb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

 
© 2012. Design by Main-Blogger - Blogger Template and Blogging Stuff