2013. szeptember 13., péntek

az egyetem, az élet, a nagy vita, a nyugat meg a kedélyek

Nincsenek megjegyzések:
 
Szóval hosszas hónapok meddő szenvedése és borzalmasan átsírt napok tömege, csalódott munkanélküliség és a depresszió legmélyebb bugyrai után; végre a helyemen vagyok. Bár ez a folyamat elkezdődött már pár hónapja, mikor kezdtem adaptálódni, étteremben dolgozni, emberekkel találkozni; de az egyetemmel kiteljesedett. Az embernek szüksége van arra, hogy érezze, hogy ő valaki, hogy van valami kontrollja az élete felett, hogy vannak saját dolgai; hogy része lehet valami történésnek. A munkanélküli, főzőcskézős akármi nem annyira fedezi ezen feltételeket és én tipikusan, ha egyszer lejtőn le, akkor nagyon nehezen kapom el magam. És mégha el is kaptam magam és eljártam futni, elég szomorú volt az egész. Persze nyilván voltak jó dolgok, de visszanézek fényképeket pár hónappal ezelőttigről és csúnyának látom magam, mert látszik a motiválatlan, semmi lét, amiben leledztem és elvesztettem a motivációt a kényesen csinos-divatos-szexi öltözékekkel és ilyesmikkel kapcsolatban. Persze felpörgettem a Budapesti Éjszakát, ez adott valami löketet, de alapvetően sápadt és emberek közé nem menő, divatos öltözködésről elfeledkező, önértékelést elvesztő... lettem. Mikor hazamentem általában sárga földig buliztam magam. De alapvetően eléggé kiégett voltam és még valahol mindig viselem a nyomait, magabizonytalanságban, de a magabiztosságért küzdeni is kell. Teljesíteni. Hogy kivívjam a saját elismerésem az egyetemi teljesítményeim ügyében.

Hogy miért kerültem ebbe az egész állapotba és hogy lehetett volna elkerülni egy külön regényt érdemelne; a dolgok eléggé egymással reakcióban okozták egymást; rengeteg tényező közreműködésével. De az a lecke biztos meg van, hogy hogyan KELL CSINÁLNI a dolgaimat, hogy jól legyek és persze már tudok munkát keresni és csomó mindent megtanultam. A legutóbbi körből két munkakeresésem is sikeres lett, most már csak az a baj, hogy teljes fizikai képtelenségnek tűnik dolgozni az egyetem mellett (átlagosan reggel 8:45-től este 7-8-9-10 ma 11-ig vagyok/voltam az egyetemen - és nem sörözés miatt, a mester szak teljesen más diákélet mint a bsc, más prioritás és már amúgyis eleget buliztál...).

A lényeg, hogy kiegyensúlyozott vagyok; bár világ vége pánik rohamaim voltak, hogy nem lesz pénzem, hogy fogom csinálni, még mindig necces. De elhatározott vagyok azügyben, hogy kell megoldás, mert imádom. Rengeteget tanulok és elképesztő iramú szakmai fejlődések vannak. Persze van, ami már ott volt (tök érdekes felfedezni), de jó végre más körülmények között, motiváltabb, insipratívabb környezetben alkotni, ahol a megrendelőid is komolyak (pl ebben a félévben én a KLM részére terméket tervező csapatban vagyok és konkrétan tényleg kapcsolatban vagyunk velük és akár fel is használhatják, amit csináltunk - sajnos sokszor a BME-n gyenge próbálkozások vannak a céges ügyekben; de azért nem szidom a helyet, mert egyre inkább értékelem is, hiszen azért nem egy rossz egyetem na; bár design sketchinget taníthatnának rendesen, mert elég fontos). A sketch tanárunk itt egyébként Koos Eissen, a designerek tudják ki... 2 fontos design sketching könyv is a nevéhez fűzödik és szerintem a világon mindenki ezekből tanul sketchelni (Mexikótól Budapestig legalábbis tuti).
http://robjensendesign.com/tag/industrial-design/

Ja igen és akkor a nyugat botrányokról, ekkora felhajtást, 38 ezren olvasták a nyugatos cikkem és 90 komment van alá. Inkább csak idézem magam: "nagyon sok naív ember kommentelget még mindig a nyugatos cikkhez, akik vsz még sose csináltak robot munkát (és mégcsak azt sem veszik észre, hogy én többé-kevésbé inkább hozzájuk tartozom körülmény, életszínvonal stb ügyében, csak merek olyan beképzelt lenni, hogy van bennem empátia). de érdekes megfigyelni, hogy mennyi mindent tudnak belelátni az emberek a soraimba és elég kevés van, aki tényleg érti az egészet EGYBEN és nem ragad ki a figyelme egy-egy részletet és nagyít fel..."

Mindenesetre nagyon érdekes pszihológiai, szociológiai elmélkedést kreál a dolog bennem.

Amúgy a világnézet percről percre formálódik, nekem nincs időm újraolvasni a cikket, nem tudom, hogy tényleg az jön e le, hogy a Nyugat rossz, szerintem semmi ilyenről nincs szó én már imádom, és mikor a cikket írtam is szerettem és mikor a sarokban sírtam, akkor is tudtam, hogy nagyon jó és nagy előnyei vannak. Szóval nem erről szól... de ugye az interpretációk. Az ember csak a saját fejével tud gondolkozni általában, de az egész cikk pont arról szól (nekem), hogy nagyon sok fej szempontjából próbáltam vizsgálni a dolgot, persze összekötve egy alapfelháborodással, de mindegy akkor is, szal mindenki a saját fejében kapcsolódó dologhoz tudja csak kötni. Úgyhogy a naív elképzelésem, hogy a szókimondás "will make a difference", hát nem... aki tudta, tudta és értette és érti; aki meg nem, azt eleve elhatárolja ez a tény a megértéstől...

A lényeg az empátia lenne, de az emberek nagy része bele van ragadva abba, amit tapasztal. Ezért lenne fontos, hogy minden ember, aki vezeti a világot és magasabb pozicíóban van, legyen egyszer pincér, mosogató, takarító. Komplexebb világnézetet ad. De úgy általában az irodai mókusnak is jobb, persze kemény munka az is, de na szóval nem lehet elmagyarázni, amíg nem csináltad és nem is fogod érteni a cikket valószínű addig. - legalábbis ezt tapasztaltam.

Nem hiszem, hogy a kedélyeket ez higgasztotta, de a szabad világban be lehet csukni a böngészőt bármikor!

Valaki most már csak gyógyítson ki a stressz-evésből. Nagyon nehéz, tényleg vannak pillanatok, amikor valami kell; cigizni nem akarok sose többé, mer undorító és jelenleg egy kis csoki tudja feloldani ezeket a pillanatokat, hogy tovább tudjak lépni a következőre. Mikor a sarokba akarnám dobni a markeret és a papírt, amikor össze akarok omolni, hogy nem fog menni, nem lesz pénzem... ezeken a pillanatokon a csoki meg süti lendít túl, hogy újra megfogjam azt a filcet és addig rajzoljak, amíg csak lehet; vagy meggyőzzem magam, hogy jó lesz. Sportolni eddig kb nem volt időm... pedig már szeretnék. Egyszer jutottam el a héten. És fogynom kéne, mert nem vagyok elégedett. Szóval heeelp. Bár az lenne a jó, ha valami irtó intenzív sportot csinálnék és beleférne az a kis csoki. Vagy majd idővel lehet adaptálódom és elmúlik ez?!

Na de mindegy nem kell megijedni az idő nagy százalékban elég jó a kedvem; nagyon tetszik minden, ami történik....... de attól még vannak issue-k is ez tény.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

 
© 2012. Design by Main-Blogger - Blogger Template and Blogging Stuff